A gyártás története

Midget MK I (1961-64)

Az új Midget egy kész és elhivatott vásárlói rétegnek lett bemutatva, melynek tagjai között sok MG fanatikus volt. Nem volt nehéz dolga, mivel egy olyan sportkocsi, ami birtokában volt az összes MG-knek tulajdonított jellemzőnek, kicsi, olcsó, gyors és biztonságos volt, kiszámíthatóan kezelhető és nem utolsósorban elményautó.
Az első Midget-eknek 948 cm3-es motorja volt SU ikerkarburátorral szerelték őket, mely így 46 LE (34 kW)-t teljesített 5500-as percenkénti fordulaton és 72 Nm nyomatéka volt 3000 fordulatnál. Dobfékek lassították mind a négy kereket, zárható csomagtér-fedele és leszedhető plexi oldalüvegei voltak, de nem volt külső ajtózára és kilincse. A fűtés is rendelhető extrafelszerelés volt.
1962 októberében a motor térfogatát megnövelték 1098 cm3-re, amelynek így 56 LE (42 kW)-ra nőtt a teljesítménye ugyanazon a fordulaton, és 84 Nm 3250 fordulatnál. Ezzel a motorral már a Triumph új Spitfire-jai is versenytársak lettek. Innentől az első kerekekre tárcsaféket szereltek és a középső, egycsavaros rögzítésű kerekek is extraként kaphatóak lettek.
A kisebb motorból 16,080 db-ot készítetek, az 1098 cm3-esből pedig 9601 db-ot.

Midget MKII (1964-66)

1964 márciusában a MK II modell gyártása kezdődött el, melynek karosszériája gyakorlatilag nem változott, de új ajtókat kapott, melyekbe feltekerhető ablakok és nyíló elefántfülek kerültek, továbbá a szélvédőkeret is ívesre változott, és a középébe merevítő rudat szereltek A lenyitható tető bár változott, továbbra is egy eltávolítható keret volt, melyre külön kellett feltenni a huzatot.. A hátsó negyed ellipszis alakú laprugókat fél-ellipszisalakúakra cserélték, hogy a hátsó tengely elhelyezkedését módosítva a kocsi túlkormányzottságán fejlesszenek.. A motornál a furat mérete nem változott, de a fő csapágyat 2 collosra, vagy 50 mm-esre növelték, ezzel erősebbé és megbízhatóbbá vált, így 59 LE (44 kW)-t teljesített 5750 fordulaton és a maximális nyomatéka 88 Nm volt 3500 fordulaton. A műszerfal is változott: a sík elemet egy sokkal bonyolultabb íves formára cserélték, amely magában foglalta a műszerházat és egy farostlemez tároló polcot az utasoldalon. Augusztusban az ülések formáját változtatták meg, és a helyes kagylóüléseket felváltotta az MG B-ből ismert laposabb és vastagabb háttámlával rendelkező változat.
Ebből a modellből 26,601 darabot gyártottak.

Midget MKIII (1966-1974)

A Midget MKIII-at 1966 októberében mutatták be a Mini Cooper S-be fejlesztett, de annál gyengébbre hangolt 1275 cm3-es BMC motorral, ami 65 LE (48 kW)-t teljesített 6000-es fordulaton és 98 Nm nyomatéka volt 3000-nél. A Midget-nél megmaradtak a szabvány 12G940 hengerfej-öntvénynél, mely általános volt az 1300-as BMC kocsikban, míg a Cooper S-nek speciális kialakítású volt, melyet két csavarral több rögzített a blokkhoz. Mivel tehát ez a motor egy legendás, sportos körülmények között is helytálló darab volt, ez egyúttal azt is jelentette, hogy nagy tartalék lehet kihasználatlanul a szériadarabokban is. Ennek előcsalogatására természetesen sok tulajdonos tett kísérletet, sőt ez a kísérletezés a mai napig is folyik.
Ez a motor olyan élénk teljesítményre tette képessé a kocsit, ráadásul olyan könnyen kezelhető volt, hogy az akkoriban még többnyire egysávos, kanyargós vidéki utakon is igen gyorsan lehetett vele eljutni a célunkig.
Az új változatot felújított utastérrel gyártották, melyben feltűnt az új állandóra beépített összehajtható tető és az ezzel kapcsolatos hátsó rész. 1967-ben a függőleges hűtőt a keresztüláramoltatott változat váltja fel, mely együtt járt a tágulási tartály megjelenésével, ami szükségessé tette az ablakmosó tartály helyének megváltoztatását. 1968-ban a British Leyland olyan kozmetikai változtatások sorát hajtotta végre atípuson, melyet később az MG B-n is megismételt, így az üléseket ismét áttervezték, vízszintes barázdák jelentek meg rajtuk, valamint dönthető háttámlájúak lettek. 1969 szeptemberében több kozmetikai változtatást eszközöltek, úgy mint a krómozott hűtőrács lecserélése a fekete süllyesztett króm betétes és keretes rácsra.A küszöböket is feketére festették. Egy rövid ideig a szélvédőkeret is fekete volt, de arról hamar visszatértek a korábbi fényes változatra. Ezen a modellen jelent meg szériaként a "rostyle" felnik első változata az egyszerű acél kerekek helyett. Az új "rostyle" kerekeken szögletes lyukak voltak ellentétben a későbbi küllős kerekekkel, melyeket 1971 októberében mutattak be, akkor, amikor a hátsó sárvédőket újratervezték és kör alakú kerékívet (RWA-Rounded Wheel Arch) kaptak.Sokak szerint ez utóbbi változat a legszebb mind között. Ugyanebben az évben a Triumph fogasléces kormány szerkezetével kezdék szerelni a Midgeteket, melyből kifolyólag a kocsik kormányzása némileg romlott. A küllős kerék mindvégig választható extrafelszerelés maradt az összes modellen. Második kipufogódobokat 1972-től szereltek az autókba.
22,415-öt gyártottak 1966 és 1969 között és a felújított modellből további 77,831 db-ot 1974-ig.

Midget 1500 (1974-1980)

1974-ben a British Leyland-nál úgy gondolták, felül kell vizsgálniuk a Midget-et, hogy az Észak amerikai piac légszennyezési és biztonsági szabályainak megfeleljen. Az 1275 cm3-es A szériás motor ezzel az életciklusának végére ért és a Midget-et felszerelték a Triumph Spitfire és Dolomite 1493 cm3-es motorjával, mely a házon belüli riválisokat teremtett.
De a motorhoz szükség volt egy megfelelő váltóra is. Végül a Morris Marina 4 sebességes, minden fokozatban szinkronizált váltóját találták megfelelőnek.
Az 1500-as sorozat vitatott volta elsősorban a teljes MG palettát érintő változások miatt volt. Kívülről a leginkább feltűnő változás az energiaelnyelő fekete műanyag lökhárítók (melyeket csak gumiborítású szoktak nevezni, bár nem gumiból készültek) felszerelése volt, ugyanekkor a kocsi utazó-magasságán is emelni kellett és a kocsiszekrény töréstesztekben való vizsgálatainak eredményeképpen visszatértek a lapos ívű hátsó sárvédőhöz. Ez a magasítás megváltoztatta a kocsi érezhetőségét és a Midget fürgesége és előre látható kezelhetősége csorbát szenvedett.
Ugyanakkor maga a motortér továbbra is változatlan maradt, ezért nem csak a motort kellett áttervezni, hanem a leköszönő A szériás, 1275 cm3-es motor kisebb teljesítményét még épp elviselni képes alkatrészeket is. Az új motor jelentősen nagyobb nyomatéka a Midgetet az MG B versenytársává tette, de a hajtáslánc egyéb elemeiben is nagy volt a fejlődés.
Az 1500-as motor nem volt sem annyira szabadon pörgethető sem annyira tartós, mint az eredeti, hírhedten tartós A szériás, de kitartott addig, míg az utolsó Midget 1979 december 7-én legördült a futószalagról. Megbízhatóságát jelentősen rontotta a melegebb motortér, melynek oka lehetett a lecsökkent hűtőrács felület
A kezdeti gondok ellenére az 1500-as a maga 1974-79 között eladott 73,899 példányával igazi siker volt, és továbbra is az egyik kedvenc, nem utolsó sorban a továbbra is érezhetően jó értékének és fenntartási költségének. Ekkor már nem volt Austin-Healey Sprite testvérmodell, de 1980-ban már az MG Midgetből is csak néhány darabot gyárottak.