Az MG-k közül a Midget becenevet elsőként az 1920-as években gyártott M széria viselte. Az M-Type Midget-et az aprócska Morris Minorból fejlesztették. Az eredmény egy egyszerű, olcsó, élvezetes és szándékoltan sportos kétüléses lett, melyből a Midget-ek teljes modellcsaládja származott. Ez volt az a Midget széria, amely megalapozta az MG kiváló gyártói hírnevét a motorsportban. Ezen kocsik sorának a kiteljesedése a TF, amely viszont már csak nagyon halványan hasonlít a Midget-re. Amikor 1955-ben kivették a gyártásból, a forma már nem illett a korszakhoz de egyéb követelményeknek sem felelt meg, hisz a sportkocsik egyre nagyobbak, kifinomultabbak, erősebbek és drágábbak lettek. Kétséges volt, hogy valaha is láthatunk Midgetet újra.
Az 1950-es évek végén egy másik élvezetes kétülésest is fejlesztettek egy apró kocsiból. Ebben az esetben az öreg Austin Seven-nek egy sokkal modernebb megfelelője volt az alap, mégpedig az A30/35. Ez az új kétüléses kocsi volt az Austin-Healey Sprite, ami 1959-ben tűnt fel és Abingdonban gyártották. A Spritenak egy az egyben az Austinból származó 948cm3-es nyomórudas, felülszelepelt, négyhengeres "A" szériás motorja volt és a váltója is onnan származott. A Sprite-ban azonban az SU ikerkarburátoroknak köszönhetően a 42LE-s motor elegendő volt ahhoz, hogy a kocsit 80 mérfold/óra körüli sebességre gyosítsa. Ezt a kocsit ismerik manapság "Frog-" vagy "Bugeye" Spirteként, azaz békaszemként, amely nevet az egyben felnyiló első elembe integrált egymáshoz közel ülő első lámpáinak és a mosolyszerű hűtőrácsnak köszönhet.
A Donald Healey által fejlesztett kocsi, melyet Austin-Healey Sprite néven kezdtek el forgalmazni, és amelyből a későbbi MG Midget-ek generációi származtak manapság leginkább Spridget-nek nevezik. Ez valójában egy Healey és nem egy MG, bár az adott neve nem ezt tükrözi.
Az Austin Healey Sprite MK I-et, amiből a Midget kialakult, 1958 májusában kezdték gyártani, az MG Midget változatot 1961 júniusában jelentették be. Az MG-t a testvérmodelltől, a MK II Sprite-tól csak az MG márkajelzés, a krómléces hűtőrács, továbbá extra krómlécek a kocsi oldalán és a motorháztetőn, valamint a csekély mértékben megváltoztatott belső különböztette meg.
A Sprite-ot a kezdetektől egységes konstrukciónak tervezték, a padlólemez és a kasztni egy erős, merev szerkezetet alkot. A merev és dobozszerű szelvények, küszöbök és kereszttartók, a mély kardánalagút, a motorháztetővel egybeépült sárvédők és a dobozszerű csomagér adja. Elől a felfüggesztés kereszttartóit és a kormányművet egy pár váznyúlvány tartja mely a tűzfalból nyúlik ki.
A felfüggesztés azonos volt az Austinéval, amin alapult, kettős lengőkarral és tekercsrugókkal, ahol a felső lengőkart a lengéscsillapító emelőkarja adta. Az Austin kormányművét egy olyan fogasléces fogaskerekes szerkezetre cserélték, mint a Morris Minorban van. A Minor volt az alapja a hidraulikusan működő hátsó fékeknek is, bár a hátsó tengely a kis Austinból származott. A tengelyt merev negyed-ellipszis rugókra rögzítették, melyeket emelőkaros lengéscsillapító szabályozott.
Az Austin-Healey Sprite-ot az MG Midget-tel párhuzamosan, gyakorlatilag csak a márkajelzések által megkülönböztetve egészen 1971-ig gyártották
1961-ben a Sprite karosszériáját erősen áttervezték. A középső utascella alapvetően változatlan maradt, de a kasztni eleje és hátulja teljesen átalakult, sokkal konvencionálisabb,szögletesebb megjelenést adva így az autónak. A motor és a futómű is azonos a korábbi Sprite-éval, de az leadott teljesítmény 47 LE-re nőtt, ami egyértelműen a vezetési élményt is növelte. Ez így ebben a formában gyakorlatilag az Austin-Healey Sprite Mk II, de rövidesen De Luxe változatot is kihoztak belőle, ami átcímkézve MG Midget-ként vált ismertté.
Az eredeti Sprite egyben legyártott első része itt szétvált négy darabra, különálló sárvédőkre, első köténylemezre és a palacsintaszerű hátul zsanérozott motorháztetőre. A fényszórókat a sárvédők első sarkaira száműzték és az irányjelzők, és az oldalfények közvetlenül ezek alá kerültek felszerelésre. Egy teljes szélességű hűtőrács tölti ki a hézagot a sárvédők és a fényszórók között. A hátsó részen is folytatódott a szögletes formaterv, így a hátsó kerékív teteje is el lett lapítva, ki lett egyenesítve. A hátsó lámpák a hátsó sárvédőív felső kitüremkedő részén foglalnak helyet a csomagtérfedél mellett. A lapos szélvédő és az eltávolítható vászontető és az ugyancsak leszerelhető oldalablakok megmaradtak, mint a Sprite öröksége.
